Igen, igen, jól érted. Mi, a kis "telhetetlenek", megint gyermeket szeretnénk. Szám szerint a másodikat. Azt mondták, hogy olyan jó a kezdet, hogy ezt a sorozatot nem szabad abbahagyni. :) Megfogadtuk.

Igyekszem összeszedni magam és végigkövetni a Kicsi eseményeit, ha már erre Pannával nem volt se erőm, se energiám. Plusz eszembe se jutott.
Pedig most még nehezebb lesz, mint Pancával, hiszen most nincs rá lehetőség, hogy akár napokat átaludjak, mint anno. És nem csak hogy aludni, valószínűleg pihenni sem nagyon lesz lehetőségem, mert a leány éppen most teszi első érdemi kúszó mozdulatait. Gyakroló kisgyerekesek most valószínűleg fogják a fejüket, hogy megőrültünk, becsavarodtunk, elment a maradék kis józan eszünk is. Lehet benne valami, ha minden igaz, Panna 18 hónapos, azaz másfél éves lesz, amikor a Kicsi megszületik. De azért bíztat, hogy ezt a problémát már többen megoldották valahogy, talán nekem/nekünk is sikerül. Hosszútávon jó lesz a porontyoknak, de hogy az eleje nem lesz könnyű, az biztos.

Persze vannak segítségeim, és ráadásul milyenek! Egy tündéri húg, aki meglévő és leendő (? ha elfogadja, természetesen) keresztanya is egyben, egy keresztanya (ez az enyém), aki hálistennek nyugdíjas és egy kis gyerekfelvigyázásra mindig ráér, és egy nagymama (ez Pannáé és a Kicsié), aki ugyan még dolgozik, de remélhetőleg nem sokáig, és addig variálja az életét (és néha másokét is), hogy mindig ráérjen egy kis (több? inkább sok :D) unokafelvigyázásra, etetésre, pelenkázásra, sétára, játékra, lovaglásra, csörgőzésre, ringatásra, altatásra, egyebekre. Végül, de nem utolsósorban barátnők és egyéb lelkes önkéntesek.

Azért igyekezni fogok lehetőleg nem mindent másokra testálni. Biztos menni fog, csak a humoromat őrizzem meg. Általában optimista voltam, mostanság is az vagyok, és igyekszem ezt a hozzáállásomat a hisztik alatt is megőrizni. :) Igen, igen, sajnos néha becsúszik. Szeretem és szoktam a hormonokra fogni, de azért - legyünk őszinték - nem mindig csak a hormonokkal okolható. Csak úgy jobban hangzik. :D

A rosszullétek, szédülések, fejfájások még nem, de a fáradtság és az alvásmánia köszönik szépen, megérkeztek, megvannak. A wc-t is gyakrabban látogatom, mint egyébként. Misi, alias Apák és Férjek Gyöngye mindenben segít, támogat, kiveszi a kezemből a cipelnivalót, főz, fürdet, etet, pelenkázik, vetkőztet és öltöztet (mármint Pannát), ráadásul mindezt munka után, este, fáradtan, de lelkesen, hogy végül a mindezek után a karjaimba omoljon és két pillanat alatt elaludjon. És másnap reggel kezdi ugyanezt előlről. Menekülési út a hétvége - akkor is ugyanez, csak munka nélkül, és végre van egy kis időnk egymásra is. És ez fontos. Igyekszünk is rendesen.

Remélem, hogy Panna, mint Első Versenyző nem nehezíti meg nagyon a dolgomat/dolgunkat. Bár azt szokták mondani, hogy a második már sokkal könnyebb. Hát, most majd meglátjuk.


Csattanó: számolt dátumok alapján Apák és Férjek Gyöngye születésnapjára kapja a porontyot.